"- Nem értem, mit keresünk itt, minek kellett eljönnünk nekünk is, hiszen egyértelmű, hogy csak vele van gond!" - hangzik el nem egyszer egy-egy családterápiás ülés kezdetén. 

A Zsolti családjából meghívott családtagok azt mondják a találkozón, hogy náluk amúgy minden rendben lenne, ha Zsolti rendesen járna iskolába, és nem állna több tantárgyból bukásra. Szilviéknél  azt gondolják, ha Szilvi nem szólna bele örökké mindenbe, és nem kiabálna folyton, nyugalom lehetne otthon; hasonlóképp látják Péter családtagjai is, akik egyetértenek abban, hogy tökéletes lenne a harmónia, ha Péter nem ittasan érkezne haza szinte minden másnap. Tehát szerintük csak Zsoltinak, Szilvinek és Péternek kellene terápiába járni, mivel ők tehetnek arról, ami otthon történik, miattuk van feszültség, dráma, rossz hangulat. Nekik kell megváltozni...

A családterapeuta ezt másképp gondolja. Nem véletlenül hívja meg a nukleáris család (apa, anya, gyerekek) összes tagját az első beszélgetésre. A rendszer-szemléletű családterapeuta az egyént nem önmagában szemléli, hanem a család, mint rendszer, részének tekinti, és a rendszeren belül lévő működésmódokat vizsgálja. Hogy érthetőbb legyen, egy kicsit egyszerűbben: például Szilvi ebben a családban vagy ebben a kapcsolatrendszerben házsártos, kibírhatatlan, veszekedős, máshol, mások között, lehet, hogy teljesen másképp viselkedne, sőt, még az is lehet, hogy kenyérre lehetne kenni. Tehát  meg kell nézni, mi is történik a családtagok között, hogyan hatnak egymásra, hogyan érik el együtt azt, hogy Szilvi elviselhetetlenné válik...

A családok megtámogatásában nagy előrelépést jelentett, hogy a rendszerelmélet (kibernetika) gondolatait, fogalmait átvették és használni kezdték a családterápiával foglalkozó szakemberek. A családot  ugyanis éppen olyan szempontok alapján lehet jellemezni, mint bármilyen más rendszert, mondjuk akár egy fűtési rendszert. Ennél a példánál maradva: A fűtési rendszerünk, mely nagyjából radiátorból, csövekből, kazánból, termosztátból áll, hirtelen bekrepál. Ezt onnan vesszük észre, hogy a radiátor nem akar felmelegedni. Igen ám, de miután kihívtuk a szerelőt, és ő megvizsgált mindent ától cettig, azt mondja nekünk, hogy nincs a radiátornak semmi baja, a kazán viszont felújításra szorul. Tehát a változást nem biztos, hogy ott észleljük, ahol a baj keletkezett, vagy ahol a javítás lehetősége adott.

Egyszerű meglátni azt, hogy Szilvi folyton kiabál, vagy hogy Péter ittasan járkál haza, Zsolti bukásra áll, mert ezek látványos jelenségek, ahogyan a radiátor kihűlése is az. Ezért könnyű azt hinni, hogy velük van a baj, ők szorulnak segítségre, nekik kell megváltozni. 

A terápiás beszélgetések során azonban szép lassan kibomlik, hogyan játszódik le nap mint nap a történet például Szilviék otthonában: Zoli (Szilvi fia) hazaérkezik, ledobja a fotelre a kabátját, mire Szilvi rászól, hogy ennek a fogason a helye, mire Zoli megsértődik, hogy őt így üdvözlik otthon köszönés helyett, ezért aztán még dacból sáros cipővel végigtrappol a konyhán, mire Szilvi tajtékzik, mire Zoli nyugalomra vágyva elvonul a szobájába egy üdítővel, aminek a flakonját aztán az előzmények miatt nincs kedve kidobni a kukába, mire Szilvi dühöngve rak rendet utána, mire Zolinak rosszul esik, hogy miért pakolászik Szilvi a holmija között, végül a hazaérkező férj, János, aki épp a veszekedés közepébe csöppen, s azt látja, hogy Szilvi magából kikelve ordibál, haragosan odaveti Szilvinek, hogy nem érti, miért kell neki minden nap erre az üvöltözésre érkeznie, mire Szilvi csalódott, hogy még a férje sem áll mellé, ettől frusztrálttá, ingerültté válik, és másnap sem lesz türelme kedvesen szólni a fiához, aki a ruháját rendetlenül széthagyja... és így tovább, körbe-körbe. - Kívülről könnyen láthatóvá válik, hogyan következnek egymás után forgatókönyvszerűen az események. Igazából bármelyik ponton bármelyikük változtathatna, és máris megszakadna a folyamat, de mikor benne vagyunk egy ilyen eseménysorban, nehezen vesszük észre, mi az, amivel hozzájárulunk ahhoz, hogy a dolgok egyre rosszabbá váljanak, és azt is, hogy valójában bármelyikünk változtatása kihatna a folyamatra, így a kapcsolatokra, s az egész család életére. Szilvi például dönthetne úgy, hogy nem szól, vagy más stílusban szól fiához, és Zoli is választhatna másféle reakciót, mint a sáros cipős trappolás vagy a dacos elvonulás, sőt, János viselkedése is lehetne elfogulatlanabb. A saját szemszögükből nézve mindannyian sértettek, dühösek, csalódottak, és úgy érzik, a másik tehet mindenről. Nem értik, nem látják egymást, sőt, egy idő után még azt is gondolják, hogy családtagjuk direkt, kitolásból csinálja, amit csinál.

A terápiás ülések során a terapeuta, többek között, ezeket az ismétlődő, forgatókönyvszerűen zajló eseménysorokat igyekszik fellelni, hogy aztán közösen tudjon rajtuk dolgozni a család, és szép lassan legyártsa vagy kiválassza magának a legmegfelelőbb új forgatókönyvet.

fotók: https://pixabay.com/