Annamari kétségbeesetten tördeli kezeit, maga elé mered a padlóra, és mintha minden szó megfogalmazása komoly fizikai nehézségbe ütközne, lassan, mélyeket sóhajtva vág bele történetébe:
" - Tudja, afféle igazi jó kislány voltam, akivel soha semmi gond nincs, mert jól tanul, eljár zongoraórákra…