De hát mi nem vagyunk betegek!
Családterápiába általában nem maguktól mennek az emberek, pedig sokféle problémára, betegségre gyógyír.
Ha valakinek gondja van egy családban, például fizikai betegséggel vagy mentális problémákkal küzd, ideális esetben a család nem hagyja magára, támogatón mellé áll, elkísérik az orvoshoz, segítő szakemberhez, de egészen ritkán fordul elő, hogy egyből arra gondolna valamelyikük, hogy a probléma gyökere és megoldása is nem az egyénben, hanem inkább a családi kapcsolatok kusza rendszerében rejtőzik.
Valljuk be, ez kevéssé megfogható, nehéz értelmezni. Ha valaki egy családban mondjuk alkoholproblémával küzd, vagy csupán csak elviselhetetlenül veszekedős, evidens a gondolat, hogy ő kell orvoshoz vagy pszichológushoz forduljon. Egyáltalán: neki kell meggyógyulni, neki kell megváltozni. Egyedül neki, hisz neki van baja, vagy éppen vele van baj.
Az, hogy létezik pszichoszomatika, hogy test és lélek kölcsönösen hatnak egymásra, az talán már köztudott és elfogadott tény, de hogy mi emberek egy családon, párkapcsolaton belül hasonlóképpen folyamatosan hatunk egymásra, és hozzájárulunk egymás fizikai és mentális hogylétéhez, az még sokaknak új gondolat.
Ezért aztán a családterápiák nagyobb része nem is a család kezdeményezésére történik, hanem a segítő szakemberek, például pszichiáter, pszichológus, addiktológus, szociális munkás javaslatára.
A családterápia hatékony segítség lehet tehát egyes mentális problémák, például szenvedélybetegségek, szorongás, pánikbetegség esetén, mégis a legtöbb kliens jellemzően a gyermekpszichológustól érkezik. Ha ő úgy látja, hogy csupán a gyermekkel való foglalkozás kevéssé lesz eredményes, nem hoz javulást a gyermek állapotában, ajánlhatja a családterápiát. Csak hogy néhány példát említsek, gyógyító tud lenni a családterápia gyermekek éjszakai bepisilésénél, széklet visszatartási problémáknál, alvászavarok (gyermekek éjszakai felriadása), evészavarok (anorexia, bulimia), szerhasználat (alkohol, drog), pánikbetegség, szorongásos zavarok, depresszió esetén. Ezen kívül segítséget nyújthat egyéb viselkedési problémákkal kapcsolatosan, mint például az iskolakerülés, csavargás.
A gyermek ezekben az esetekben tünethordozó, másképpen mondva ő az indexpáciens. Ő az, aki viselkedésével, betegségével jelzi, hogy valami nem jól működik a családi rendszerben. Általában fel nem vállalt konfliktusok a szülők között, kimondatlanságokból eredő feszültségek, vagy éppen hangos veszekedések, nézeteltérések, melyekbe a gyermek is valahogyan bevonódik, holott a szülők problémái nem tartoznak rá.
Léteznek másféle esetek is. Sajnos még nem túl gyakran, de előfordul, hogy egy családtag kezdeményezi a folyamatot, aki valószínűleg már hallott a családterápiáról. Általában jellemzően egy fiatal felnőtt, aki rendezni szeretné megromlott kapcsolatát szülőjével vagy testvérével.
fotók: https://pixabay.com/
