Aki hosszú tanakodás után úgy dönt, hogy a válás a legjobb megoldás nem csak önmaga, hanem gyermeke számára is, az ugyan sejti, hogy nem lesz egyszerű menet, de hogy vajon pontosan mire számíthat, az a legtöbb esetben a folyamat során derül ki.

Egy válófélben lévő szülőnek nem kevés nehézséggel kell megküzdenie:

• fel kell dolgoznia a a párkapcsolata megszűnésével kapcsolatos veszteséget és nehéz érzéseket: a bánatot, a haragot, a keserűséget. (A fájdalmas gyászmunkát nem érdemes megspórolni, mivel az negatívan hathat az expartnerrel való kapcsolattartásra, ezáltal a gyermekekre és a jövőbeni új kapcsolat(ok)ra is. Ha egyedül nem megy, érdemes segítő szakember – pszichológus vagy mentálhigiénés szakember – segítségét kérni.)

• a párkapcsolat felbomlásával együtt járó veszekedéseket, agressziót, a kommunikációban megjelenő nehézségeket kezelni kell, ami szintén nem kevés önfegyelmet kíván, ha nem akarja, hogy még inkább elmérgesedjenek a dolgok.

• lehet, hogy új lakhelyen kell új életet kezdenie, vagy új munkahelyet találni, új emberekhez alkalmazkodni. Gyakran előfordul, hogy a válás visszalépést – sőt akár ellehetetlenülést - jelent anyagi vagy egyéb szempontból, hiszen sok esetben nincs más út, mint egy albérlet, vagy visszaköltözni a szülői házba, ami újabb konfliktusokat, a szülői szereppel kapcsolatos kompetencia megélésének csökkenését hozhatják, ha mondjuk a nagyszülők túlzottan beleszólnak nevelési kérdésekbe.

• új módon kell megoldani a gyerekek körüli logisztikai és szervezési kérdéseket (ki menjen szülői értekezletre, ki vigye az edzésre a csemetéket, hol legyenek karácsony szenteste).

• A gyermekneveléssel kapcsolatos kérdésekben közös nevezőre kell jutnia azzal, akit lehet, hogy épp a pokolba kíván.
  

• Dönteni kell arról, hol lakjon a gyermek, mikor, hogyan, hol találkozzon a másik szülővel.

• Dönteni és osztozni kell anyagiakon, át kell élni a válóperes tárgyalást, ahol nagy eséllyel még elhangozhatnak olyan kérdések, melyek gyógyulóban lévő sebeket tépnek fel.

• Ha új partnerre vágyik, és kapcsolatot alakít ki a válás után, az újabb kihívásokat jelenthet attól függően, hogy új partnerének van avagy (még) nincs gyermeke. Jó esetben ez a szakasz már a válás utáni, konszolidáltabb időszakban történik. Ha még zajlik a válás a maga nehézségeivel, azt érzelmileg, vagy akár gyakorlati szempontból is bonyolíthatja egy alakulóban lévő új kapcsolat. (Gondolok itt a válás során "elhagyott" pozícióban lévő fél esetleges féltékenységére, a gyermekben keletkező zavarodottságra: még az eredeti családjában történt változásokhoz sem tudott igazán alkalmazkodni, de már új kapcsolatot kell kialakítania egy idegen felnőttel, és számos esetben annak gyermekeivel).

   

  Hogy érzik magukat a válófélben lévő szülők?

Általában, mire egy pár egyik vagy mindkét tagja eljut addig, hogy kimondják, tényleg nincs más út, mint a válás, már túl vannak nem kevés gyötrődésen, belső illetve külső harcon, vitán, veszekedésen.

Ott ahol gyerek van, a válás, mint új helyzet, alapvető érzelmi feszültségét az adja, hogy ebben az időszakban nehéz jó szülőnek lenni, ugyanis a szülő érzelmi forrásai kiapadnak pont akkor, mikor a gyerekeknek is több érzelmi támaszra lenne szükségük. (Ez a hétköznapokban így jelenhet meg: "Nem elég, hogy annyi bajom van, még a gyerek is bukásra áll történelemből...")

Nőknél gyakrabban, de a férfiaknál is a válási folyamat részeként megjelenhet és akár hónapokig eltarthat lehangoltság, depresszió, pánik, szorongás, akut fóbiás viselkedés, paranoia. Sok nő számol be anyagiakkal kapcsolatos aggodalomról, amit általában több munkával igyekszik megoldani.

A férfiaknak jellemzően inkább az okoz nehézséget, hogy a munkahelyi elvárásokat hogyan egyeztessék össze az szülői és érzelmi feladatokkal, vagy szorongás gyötri őket amiatt, hogy úgy érzik, nem tudnak boldogulni az életben a feleségük és a gyerekeik nélkül.

A gyermeküket egyedül nevelő szülők ma már talán nem találkoznak élesen azzal, hogy a társadalom hátrányosan megkülönböztetné az egyszülős családokat a kétszülős családokkal szemben, mégis gyakran érzik úgy, hogy nem tudnak annyit nyújtani, mint az a szülő, aki mindezt egy szülőtárssal együtt teszi meg, s emiatt kevesebbnek érzik magukat, vagy bűntudat érzése mardoshatja őket.
A válás utáni gyász időszakában sok szülő érzi magát nagyon magányosnak. Sokan azt élik meg, hogy a barátok is elmaradoznak mellőlük, ami abból fakad, hogy épp fájdalmukat dolgozzák fel, így nem képesek szórakoztató társaság lenni.

Általában az is elmondható, hogy önbecsülésük csökken. Újra kell építeniük nem csak az életüket, hanem az önmagukról alkotott képet is, önértékelésüket tudatosan növelni. Nehéz megmondani, kinek nehezebb, annak akit elhagytak, vagy annak, aki távozik. Egyikük azt élheti meg, hogy nem elég jó, a másik pedig azt, hogy kudarcot vallott, nem tudta teljesíteni, amire annak idején igent mondott.

 Az a szülő, aki korábban a szülői feladatok ellátásában függött a párjától, annak utasításaitól, az a szülőséget tekintheti úgy, mint ami egybefonódik a párkapcsolattal. Emiatt, amikor a kapcsolat megszakad, a szülő viselkedése bizonytalanná válhat, és saját szülői énjének felépítése fáradságos és fájdalmas munka lehet. A volt házastárs kritikái megnehezítik, hogy megtalálja, kialakítsa a saját szülői képességeit (pl.: hogyan töltse el a szabadidőt gyermekével, hogyan gondoskodjon róla felelősségteljesen). Megkönnyíti az életüket, s ezáltal a gyermekekét is, ha saját elképzeléseiket, saját stílusukat idővel ki tudják bontakoztatni.

Azok a szülők, akik a gyerektől külön élnek, és nem tudnak olyan kapcsolatot fenntartani gyermekükkel, amilyet szeretnének, sajnos ki vannak téve annak a veszélynek, hogy lelki betegség alakul ki náluk.

Az ritkán jellemző, hogy mindketten egyformán akarnák a válást. Általában az egyik fél, akit elhagytak, azt éli meg, hogy ő az áldozat, míg a másik, az, aki a válást kezdeményezi, ezáltal könnyen csúszhat a bűnös szerepébe, s még ha nem is lát más megoldást, mint a szakítást, meg kell élje az ezzel kapcsolatos bűntudatot is. Ez a kiegyensúlyozatlan szerepeosztás sokszor manipulatív eszközzé válhat az egyik szülő kezében, aki ezzel próbálja meg maga mellé állítani a gyermeket ("Látod, apád/anyád miatt nem találkozhatunk, miatta kell most szenvednünk, hiszen ő akart válni"). Ezzel a sértett fél a saját sebeit próbálja gyógyítani, viszont közben talán nem látja, hogy valójában árt gyermekének.

Mi segíthet a rossz érzések leküzdésében egy válófélben lévő szülőnek?

Mondják, hogy az idő minden sebet begyógyít. Ez igaz a válással kapcsolatban is, de természetesen önmagában az idő nem elég. Annak, aki válik, rengeteg feladata van, amit meg kell oldani, miközben épp rettenetes fájdalmakat, nehéz érzéseket él meg. Talán épp emiatt olyan nehéz. A sok szervezést, fizikai munkát igénylő feladat mellett nem jut elég idő arra, hogy fájdalmával foglalkozzon a szülő, viszont mire a válási folyamat végére ér, nagyon elfárad, kimerül.

Segíthet:

• ha tudja, hogy ez csak egy szakasz, ami egyszer biztosan véget fog érni.
  
• ha a származási családja támaszt tud nyújtani a háttérből a válófélben lévőnek. Ha mégis úgy érzi, nincs kivel megosztani érzéseit, fájdalmát, kétségeit, támogatást nyújthat egy megértő segítő szakember.
• segít, ha akad olyan jóbarát, aki akkor is mellette van, ha éppen szörnyű rossz a kedve, és megszólalni sincs ereje.
• Segíteni tud ilyenkor a naplóírás, melyben ki tudja írni magából a nehéz érzéseket, illetve ez arra is jó, hogy visszaolvasva láthatja majd, hogyan tudott kimászni a gödörből, mely tudás későbbi nehéz élethelyzetekben erőt adhat.
• felszabadító és előrevivő, ha valamilyen alkotásban (versírás, rajzolás vagy festés, zene, tánc) meg tudja jeleníteni a lelkében kavargó érzéseket.
• ha valamennyi pénzt és időt képes saját magára fordítani, amit mozgással vagy szórakozással tölt. Ha másra nincs lehetőség, a relaxáció, meditáció, nyugtató zene hallgatása támogatóan hat az ilyenkor zaklatott elmére.
• segít, ha képes úgy tekinteni a jövőbe, ami a múltbéli kapcsolatnál valami sokkal jobbat tartogat a számára.
• Segít a válási folyamat végére érni, és a rossz érzésektől minél hamarabb búcsút venni, ha volt partnerével sikerül egy élhető, konfliktusmentes kapcsolatot kialakítani. Jó tudni, hogy ez olyasmi, amit befolyásolni tud. A megfontolt, higgadt, asszertív beszéd és viselkedés, ami mellőzi a bírálatot, személyeskedést, pozitívan tud hatni a volt partnerre. Ez nem csak a gyerekek miatt fontos, hanem saját lelki békéje érdekben is. Ehhez persze sokszor rengeteg önfegyelem és kompromisszumkészség kell. Ha nem sikerül, érdemes mediátorhoz fordulni segítségért.
  
• Ha nem is tudja szemtől szemben megosztani volt partnerével a sértettségét, dühét, az igazságtalanság érzését, segíthet, ha legalább leírja neki egy levélben. Nem kell feltétlenül elküldeni. A levél célja inkább az érzésektől való megszabadulás.
• Amikor minden szétesni látszik, sokat tud segíteni a tervezés. Egy feszes és követhető, kiszámítható, tervezett napirend ilyenkor kapaszkodót jelenthet gyermeknek és szülőnek egyaránt.
• Segít a rendezettség, kiegyensúlyozottság, az új élet felé haladásban, ha a válófélben lévő szülő, amennyire erejéből futja, igyekszik gyermekére is odafigyelni, és az ő szempontjait is figyelembe venni.

Minden igyekezet ellenére előfordul, hogy rossz irányba mozdulnak a történések: nem sikerül megegyezni fontos, az anyagiakat vagy a gyermekeket érintő kérdésekben (pl. láthatás, vagy kivel éljen a gyerek) a volt partnerrel. Ilyen esetekben segítséget nyújthat a mediáció, mely mindkét fél érdekeit figyelembe véve segít kompromisszumra jutni.

Ha a kapcsolattartás, a gyermekek körüli kommunikáció, a szervezések olyannyira nem működnek, hogy szorongás, pszichoszomatikus betegségek (pl.: evészavar) vagy magatartási problémák alakulnak ki a gyerekeknél, akkor pedig érdemes gyermekpszichológus segítségét kérni, vagy belevágni egy családterápiás folyamatba.

Felhasznált irodalom: Emilia Dowling - Gill Gorell Barnes: Együttműködés a gyermekekkel és szüleikkel a különélés és a válás során, Conicidencia Kft, Bp., 2001

Fotók: https://pixabay.com/