A kamaszkor jelentős szakasz mindannyiunk életében. Ezen időszak talán legfontosabb feladata az, hogy leváljunk a szüleinkről, s közben egyre több önállóságra, függetlenségre tegyünk szert. A gyerekkor védettségéből el kell jussunk a felnőttségig, mely azt jelenti, hogy immár képesek vagyunk felelősségteljesen vállalni az életben elénk kerülő kihívásokat.

A címben szereplő három jellemző kapcsolható talán leginkább azokhoz a folyamatokhoz, melyeken egy kamasznak szükségszerűen és kihagyhatatlanul keresztül kell mennie. Ezek a  jellemzők egyébként érthető módon megterhelően hatnak a serdülő környezetére, hiszen egy szülőnek sem könnyű békésen és mosolyogva nézni, hogy aki korábban olyan cuki és kedves volt, most szemrebbenés nélkül hazudik, egész nap semmit sem csinál, csak zenét hallgatva hever az ágyán, s ráadásul folyton kritizál, beszólogat, ellenkezik, semmi sem elég jó neki.

Nézzük meg egyenként e három jellemzőt most a kamasz oldaláról:

1. Hazudik:

A kamasz halad a szülőktől való leválás útján, önállósága, szabadsága egyre érik. El kell szakadnia attól, aki eddig a legközelebb állt hozzá. Saját világot épít, keresi saját identitását, azaz igyekszik megtalálni a válaszokat arra a kérdésre, mely ennek az időszaknak az egyik legfontosabb kérdése: "Ki vagyok én?" Miközben saját kis világát építi, titkai lesznek, olyan gondolatai, érzései, melyeket meg akar tartani magának. Mivel ez az épülő világ még igen érzékeny és sérülékeny, ha valaki nem tiszteli (belenéz a telefonjába, naplójába, felbontja a levelét, folyton faggatja, kérdezgeti, nyomoz utána), azzal szemben nem marad más választása, mint a hazugság. Tehát saját világának megvédése miatt hazudik, s akkor, ha valaki sérti, áttöri annak határait. 

Egy kamasz számára a hazugság a gyengeség bevállalása: Ti. "gyengébb vagyok, mint te, nem tudok másképp védekezni", s közben át kell élje, hogy ő olyan ember, aki nem mondhat igazat, nem vállalhatja önmagát. Ez roncsolóan, károsan hat a fejlődésére.

2. Lusta:

A serdülő lustasága fiziológiás vagy másképpen szólva élettani lustaság. Ez a "rossz szokás", ami ekkor jellemzővé válik, gyakorlatilag a hormonális változásoknak köszönhető. A kamaszt megviseli a növekedés, ezért van, hogy sokszor akár még délután is alszik. 

A másik dolog, amit meg kell említeni, hogy a nappali heverészés, az órákon keresztül tartó bambulás is fontos "tevékenységet"  jelent. Ilyenkor a kamasz ábrándozik, elmereng, belső képeket készít, s ezekben elmerül. Ez a nappali álmodozás az elaboráció, azaz a nagy feszültségekkel, indulatokkal teli élmények, vágyak (pl.: az ekkor intenzíven felbukkanó, mindent felforgató szerelem) feldolgozása, mely gyakorlatilag gyógyító hatású. Hasonló ahhoz, mikor egy kisgyermek mesét hallgat, és közben fantáziál. Ezért is fordul elő gyakran, hogy a kamaszhoz kéréssel forduló szülő ilyesféle reakciókra számíthat: "Mindjárt!", "Majd!", "Jó, rögtön!", ugyanis a serdülő éppen benne van abban a bizonyos külön világban, ami fontos számára.

3. Szemtelen:

A kamasz nem csak testileg, szellemileg is érik, és elkezdi tisztán látni önmagát és a környezetét. Szemében a szülők "összezsugorodnak". Már nem látja olyan tökéletesnek őket, mint korábban. Elvesznek számára az igazodási pontok, a kapaszkodók. Hangulata hullámzik, feszült, izgatott, ugyanakkor őszinte, azaz nagyon kritikus, ő maga viszont nem igazán bírja a kritikát. Viselkedése alapján nagyképűnek tűnik, majd a következő pillanatban láthatóan kisebbségi érzések gyötrik.

Egy igazi kamasz tehát kételkedni kezd mindenben. Keresi a saját hitét, a saját értékrendjét, elveit. Ahhoz, hogy megérjen az önálló gondolkodásra, ki kell próbálnia az érveit, ütközni kell, vitázni kell a környezetével. 

Az őszinteséget nem csak önmagától, hanem a felnőttektől is megköveteli. Elvárja, hogy a felnőtt legyen vele őszinte, merje kimondani azt, amit valóban érez és gondol, és viselje el az ő őszinteségét. Azt várja a felnőttektől, hogy legyenek önazonosak, hitelesek, vállalják fel magukat, és nem azt, hogy tökéletesek legyenek. Szemtelensége tehát kapcsolati forma. Mivel túlzottan élesen lát, túlzottan érzékeny, kialakulatlan, és folyton támadva érzi magát, ez a megoldása: támadással védekezik, azaz ahogyan a felnőtt látja: szemtelen.

Felnőttként, szülőként kihívást jelent végigkísérni kamaszodó csemeténket ezen az átmeneti szakaszon. Egy-egy nehéz, konfliktusos helyzetre sokféleképpen reagálhatunk. Talán egy picit könnyebben megy saját reakciónk, hozzáállásunk megválasztása, ha jobban értjük, milyen folyamatok zajlanak éppen a serdülő testében és lelkében.

Felhasznált irodalom: Vekerdy Tamás: Kamaszkor körül, Holnap Kiadó 1999

Bernáth- Solymosi: Fejlődéslélektan szöveggyűjtemény, ELTE TFK, Bp., 1995

Felhasznált fotók: https://pixabay.com/