A válás a megszokott rend felbomlását jelenti a gyermekek számára. A világ, mely nagyjából kerek volt azáltal, hogy apa és anya együtt voltak jelen benne, átalakul, és egy időre elvész belőle a korábbi biztonság. A válási folyamat a gyermeknek tehát nem csak a közvetlen környezete megváltozását hozza (költözés, iskola- vagy óvodaváltás, az egyik szülő jelenlétének hiánya), hanem egy általános bizonytalanságérzést is okoz. Még akkor is, ha számára sem kérdés, hogy szülei válása elkerülhetetlen (pl.: egy bántalmazó kapcsolat esetében), hiszen ahogyan a kapcsolatból kilépő számára felszabadító lehet maga a válás, ugyanúgy egy gyermeknek is okozhat megkönnyebbülést, ha a szülők a válás mellett döntenek. Még a legegyértelműbb helyzeteknél, és a legkevesebb konfliktus mellett sem "spórolható meg" a nehéz érzések megélése, mely minden családtagot érint, s nem árt tudni, hogy mint minden veszteségélmény, ez is rombolón tud hatni az önbecsülésre, mely az életben való boldogulásunk egyik alapja.

A gyermekeknek érthető magyarázatra van szükségük, ami megfelel az adott fejlődési szakaszuknak:

Még egy egészen kicsinek (2-3 évesnek) is fontos tudnia, hogy mi fog történni vele. Például hogy bizonyos ideig nem fog találkozni a másik szülővel, vagy hogyha meg akarja látogatni, el kell mennie máshová. Mivel egy kicsi életében meghatározó a kiszámítható napirend, a szokásai, a környezet adta biztonság, fontos tudniuk, hogy mi marad változatlan, és mi fog megváltozni körülöttük. (Pl.: máshová költözik az egyik szülővel, de ugyanabba a bölcsibe, oviba fog járni). A gyerek szempontjából lényeges hangsúlyozni, hogy bár a szülők már nem fognak együtt élni, a szülő-gyerek kapcsolat attól még folytatódik.

Előfordul, hogy a kisgyerek félelmet él meg elváláskor, kapaszkodik a szülőbe. Ugyanígy félelmetes elválást jelent az éjszakai alvás időszaka is: jelentkezhetnek alvászavarok (nehezen alszik el, felriad, rosszat álmodik) vagy újra bepisil éjjel. Ez egy átmeneti szakasz, s bár az amúgy is fáradt  szülőnek plusz terhet jelent, érdemes türelmesnek lenni, minden alkalommal megnyugtatni a gyermeket, hogy félelmei oldódjanak.

Egy kisiskolás könnyebben megérti, felfogja, mit is jelent a szülei válása, ezzel együtt érzelmileg is jobban megviseli őt. Ebben a korban kifejezett szomorúságot képesek átélni. A család felbomlásakor az iskola lehet az a hely, amely az állandóságot és ezáltal a biztonságot nyújtja számukra. Iskolaváltás esetén a gyermekek egy része elszigeteltséget él meg, nehezebben építenek ki baráti kapcsolatokat. Egy iskolásra jellemző, hogy féltve őrzi annak látszatát, hogy mi történik otthon a családban, lojalitásuk szüleik irányában erős. Mivel ilyenkor a szülők elsősorban saját problémáik megoldásával vannak elfoglalva, sok esetben nem informálják az iskolát, vagy fel se merül bennük, hogy ez a kérdés az iskolára tartozna, pedig mivel a gyermekre hatással vannak az otthoni változások, ebben az időszakban sokkal nehezebben képes koncentrálni, tanulmányi eredményei romolhatnak. Előfordul, hogy kötekedő lesz társaival, agresszívan viselkedik, gyakorlatilag teszteli környezetét. Nyilván nem tudatosan, de azt méri fel, vajon kapaszkodhat-e más kapcsolatokba, vagy azok is csupán az otthoninak az ismétlődései. Fontos lenne ebben a szakaszban a megértés, a támogatás a gyermek irányában a felnőttek (tanárok, szülők) részéről.

Bár egy tinédzser életében megnő a kortársak jelentősége, a család felbomlása mégis hatással lehet rájuk. Elfogadható magyarázatra nekik is szükségük van, viszont arra vigyázni kell a szülőnek, hogy ne kamasz gyermekének öntse ki a lelkét, illetve fájdalmát, dühét se rajta töltse ki. Egy serdülőnek, a látszat ellenére, szüksége van megfelelő figyelemre, törődésre, melyet ha nem kap meg a válófélben lévő, éppen a saját problémáival küzdő szülőtől, annak következményeként előfordulhat, hogy korábban kezd szexuális kapcsolatot, esetleg könnyebben nyúl drogokhoz, vagy keveredik bűncselekményekbe. Az is megesik, hogy a serdülő úgy érzi, a szülei nem képesek megoldani a gondjaikat, így figyelmét rájuk fordítja, megfosztva magát attól, hogy a saját életét építse, tanuljon, fejlődjön.

A gyerekek nehézségei:

• A gyermekek nehézségeinek nagy része abból fakad, hogy lojálisak mindkét szülő irányában már egészen kicsi koruktól kezdve.
• Figyelmük fókuszába a szülő pszichológiai jólléte kerül, ami érthető is, hiszen saját jóllétük függ ettől. Azt gondolják, ingerültté tehetik az egyik szülőt, ha a másikról kérdeznek, mesélnek, vagy előfordul, hogy félnek az egyik szülő féltékeny vagy bosszúálló viselkedésétől, mikor a másikat látogatják meg.
• Nehéz érzéseket okoz nekik, ha a szüleik leminősítik egymást a fülük hallatára, vagy állásfoglalásra kényszerítik őket.
• Feszülten ellenőrzik magukban, mit mondjanak egyik szülőnek a másikról. Emiatt aztán sok esetben saját vágyaikra, saját szükségleteikre nem jut figyelmük. 
• Sokszor agresszívek, kiegyensúlyozatlanok, haragjuk leggyakoribb forrása, hogy vágynak a szeretetre és a törődésre, és aggódnak, hogy a szülők elérhetők maradnak-e.

Rombolón hat rájuk:

• ha a szülő közvetítőként használja, és a gyermeken keresztül üzenget volt partnerének. Ez feszültté teszi, megterheli a gyermeket. Fontos tehát olyan jó kapcsolatot kialakítani a másik szülővel, hogy legalább telefonon tudjanak beszélni egymással. Ha ez sem működik, küldjenek egymásnak sms-t vagy e-mailt, de semmiképp se használják a gyereket hírvivőnek!
• Tudni kell hol a határ, és mi tartozik a gyermekre, mi nem. A válás során a párkapcsolat intim vagy durva részleteibe való beavatás mindenképp káros a gyermek számára.
• Mikor egy szülő tele van sértettséggel az exével kapcsolatban, nagyon nehéz megállni, hogy ne essen ki a száján olyasmi, ami rossz színben tünteti fel a másik szülőt. Mégis, ha nem szeretnénk gyermekünk lelkét megnyomorítani, próbáljuk meg haragunkat másfelé csatornázni. A gyermek mindkét szülőt szereti. Amikor azt kell hallania, hogy "... az a szemét apád/anyád" , olyan érzése lehet, mintha őt magát érné bírálat. A sértés gyakorlatilag neki fáj. A harag megélése fontos a veszteség feldolgozása szempontjából, tehát kell hogy legyen valaki, akinek a szülő kiöntheti a lelkét. Beszéljünk ilyenkor egy rokonnal, baráttal, vagy keressünk fel egy segítő szakembert!
• Ha a szülő rossz érzéseket - féltékenységet, irigységet - táplál az exével szemben, és beszámoltatja a gyermeket arról, mi történt a másik szülőnél töltött idő alatt. Ez leginkább akkor fordul elő, ha ez a bizonyos szülő időközben új kapcsolatot kezdett valakivel. Érdemes kordában tartani ezeket a nehéz érzéseket, de mivel az is feszültséget kelt, ha némán fogadjuk a hazatérő gyermeket, érdemes megkérdezni, hogy érezte magát, jól telt-e az idő a másik szülőnél, majd a többit a gyerekre bízni.

Segítséget jelenthet számukra:

• Komoly segítséget jelent a válás során egy gyermek számára, ha kimondhatja amit érez, gondol, főleg, ha közben a szülő elég erős ahhoz, hogy meghallja és elbírja a gyermek szavait, és ne haragudjon meg rá.
• ha érzéseik (harag, szomorúság, csalódás) kifejezése teret kaphat.

• Segít, ha életkoruknak és felfogóképességüknek megfelelő magyarázatot kapnak a család felbomlásával kapcsolatban, főleg azért, hogy ne magukat tegyék felelőssé, és hogy ne reménykedjenek abban, hogy a szülők újra összejönnek. Nem megnyugtató számukra, ha csak részinformációkat kapnak, vagy nekik maguknak kell összerakniuk azt, hogy mi történhetett, mivel nincs tapasztalatuk azzal kapcsolatban, hogy mit jelent egy válás. Kérdezni viszont sok esetben nem mernek, mert a választ ijesztőnek gondolják.

• Támogató, ha a szülők között nincs, vagy kevés konfliktus akad a válás után.

• Fontos a jó kapcsolat és az akadálytalan találkozás lehetősége mindkét szülővel.
• Ha nincs kapcsolat az elment szülővel, akkor is jó tudni róla.
  

A válás utáni harmonikus kapcsolat kialakításhoz nem csak a gyerekek, minden családtag számára fontos lenne létrehozni egy közös narratívát, egy családtörténetet, melyben a szülők egyetértenek. Ebben jó, ha szó esik arról, hogy a szülők valamikor régen találkoztak, megszerették egymást, de az emberek változnak, így el tudnak távolodni egymástól. Fontos, hogy szó essen arról is, hogy a szerelem és a szeretet között különbség van, a szülő szeretete a gyermek iránt másféle, így a gyermeknek nem kell félni a szülő szeretetnének elvesztésétől.

Összességében elmondható, hogy minél több dolog megbeszélhető és tisztázható egy válás során, annál könnyebb feldolgozni a veszteségeket, és elfogadni az új helyzetet. Azokban a családokban, ahol a gyerekek nyíltan tudnak beszélni az életüket befolyásoló változásokról, sokkal valószínűbb, hogy ők maguk képesek lesznek megküzdő stratégiákat kifejleszteni saját maguk számára.

Felhasznált irodalom: Emilia Dowling - Gill Gorell Barnes: Együttműködés a gyermekekkel és szüleikkel a különélés és a válás során, Conicidencia Kft, Bp., 2001

Fotók: https://pixabay.com/